A ring világának nehéz esetei

Videóval: bokszbajnok bűnösök, öngyilkosok és áldozatok

A felesége megölése után öngyilkosságba menekült venezuelai Edwin Valero minapi esete újfent felkelthette a földkerekség ökölvívásra amúgy nem különösebben fogékony részének figyelmét is a ring világának nehéz esetei, a hivatásosok sportjában az átlagosnál sűrűbben felbukkanó erőszakos cselekmények elkövetői, általában a boksz és a bűnözés időnkénti összekapcsolódása iránt.

_{2010.05.04 10:08MTI}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

A "bűnös sport" minősítéstől persze jó óvakodni, hiszen a kriminális jelzőt nagy hiba és igazságtalanság lenne ráhúzni bármelyik sportágra. Legfeljebb annyit engedhetünk meg magunknak, hogy a megtörtént esetek meglehetősen tetemes száma miatt leszögezzük: a hivatásos bokszolók körében mintha könnyebben járna el az ököl - a szorítón kívül is.

Mintha nem mindig bánnának kesztyűs kézzel a „köteles” riválisokon túlmenően másokkal sem, és gyakrabban tévednének az erőszak útvesztőibe…

Mindenesetre a boksz azon tevékenységi formák közé tartozik, ahol kellő tehetség, szorgalom és némi szerencse meglétekor - például hogy a szakértő szem felfedezze a talentumot, és legyen, aki pátyolgatja, egyengeti pályáját - a legszegényebbek, a legnyomorúságosabb életet élők is eljuthatnak a hírnevet, elismerést és cseppet sem utolsó sorban rengeteg pénzt hozó rangig, a klasszisok csúcskategóriájáig. Ha úgy tetszik: a gazdagok irigyelt-áhított világába.

Ám éppen mert a nyomorból kiemelkedők esetében hiányzik a kellő háttér, a megfelelő családi környezet - hogy ne mondjuk, a jó és a rossz közötti különbségtevés alapképessége, az önismeret -, ezért aztán a még oly tehetségesek, a hatalmas bajnokok is elkallódnak olykor.

Sorsuk zsákutcába fut, nem ritkán tragédiába fullad. Ahogyan a legfrissebb példa, Valero esetében is történt. Nála könnyen tetten érhetők a későbbi drámát megalapozó karrierelemek. Nyolcgyerekes, roppant szegény indián família harmadik porontyaként született, innen is jött beceneve, az Inka; egyvalamihez értett csupán, az ökölhasználathoz. Hamar felfedezték a benne szunnyadó képességeket, és onnantól kezdve nem volt megállás a bokszot 12 éves utcagyerekként elkezdő Valero pályafutása kiteljesedésében.

Különleges világcsúcsot állított fel azzal, hogy első 18 profi mérkőzését kivétel nélkül elsőmenetes KO-val nyerte, ami példátlan a ring világában. A folytatásban is megőrizte veretlenségét, mind a 27 összecsapását győztesen, ráadásul egyformán kiütéssel tudva le. Csakhogy a sikereket nem tudta kezelni a nagypehelysúly és a könnyűsúly világbajnoka, pontosabban nem tudott ellenállni a szokásos csábításoknak: rákapott az italra, alkoholista lett, majd a könnyű drogok fogyasztójából egyre súlyosabb kábítószerfüggő. Így jutott el a végzetéig: mielőtt Kubában - ugyanott, ahol Diego Maradonát, az argentinok hasonló gondokkal küzdő futballzsenijét is kezelték - átesett volna a sikerrel kecsegtető elvonókúrán és rehabilitáción, előbb feleségével végzett, majd magával.

Hogy fejsérülésekkel járó, 2001-es motorbalesete mennyiben volt ludas személyisége eltorzulásában, nem tudni. Ami tény: az utóbbi években a szorítón kívül is egyre kegyetlenebbé vált, családja terrorizálójaként nem kímélte anyját, lánytestvéreit, és különösképpen feleségét, akit a sokadik bántalmazás után most, április közepén több késszúrással megölt, majd tette súlyával szembesülve felakasztotta magát börtöncellájában.

„A ringben mindenkin uralkodni tudott, maga felett azonban képtelen volt” - írta megemlékezésében az egyik legfőbb rajongójának, sőt barátjának számító venezuelai elnök, Hugo Chávez, akinek arcképét, az ország zászlajával együtt mellkasára tetováltatta a nemzeti hősnek számító Inka.

A bajnok, aki bizony korántsem egyedüli sztárbokszolóként végezte ilyen rútul. Gyilkosként vonult be a boksz egyetemes históriájába az argentin Carlos Monzón is, aki viszont - miután 11 évet töltött a rács mögött feleséggyilkosságért - autóbalesetben hunyt el 1995-ben.

Áldozata, Alicia Muniz uruguayi modell, aki második felesége volt, lezuhant lakásuk balkonjáról, és szörnyethalt. Monzón, az 1970-77 közötti középsúlyú világbajnok bizonygatta ugyan, hogy véletlen baleset történt, a hatóságok azonban nem hittek neki: szerintük a végtelenül agresszív természetű ökölvívó hajította a mélybe az asszonyt.

Feketekrónikák szereplői

Nem kell messzire lapozni a latin-amerikai bokszkesztyűs klasszisok lajstromában, hogy ráleljünk az egyik legnevesebb öngyilkosra a sportági profi hírességek panteonjába, a Hírnév Csarnokának lakói közé is beválasztott Alexis Arguello személyében.

A nicaraguai főváros, Managua néhai főpolgármesterét tavaly júliusban találták halva otthonában, ismeretlen okból mellbe lőtte magát. Néhány héttel később az olasz születésű kanadai Arturo Gatti vetett véget életének önkezével brazíliai vakációján. Egy ideig tartotta magát az a verzió, hogy valójában a felesége segítette át a másvilágra, de utóbb a hatósági vizsgálat igazolta, hogy Gatti volt saját maga gyilkosa.

Önpusztítóként emlegetik a múlt század egyik legnagyobb bokszolóját, a nehézsúlyban világbajnok amerikai Sonny Listont is, akinél annak idején heroin-túladagolást állapítottak meg hivatalosan halálokként. Liston 13 gyermekes család sarjaként fegyveres rablásért már fiatalon rács mögé került. Itt tanult meg bokszolni, és szabadulása után lett belőle profi ökölvívó. 1970 decemberében, 38 évesen találták holtan Las Vegas-i otthonában, de lehet, hogy halálát valójában nem a kábítószerezés okozta.

A fáma szerint inkább az, hogy egész karrierjét végigkísérték maffiakapcsolatai, és utolsó mérkőzésén veszítenie kellett volna, de Liston nem tette meg ezt a szívességet… Kérdőjelek azóta is sorakoznak, halálának körülményei a mai napig vitatottak. Talán azért is, mert jócskán akadnak a boksztörténelemnek olyan klasszisai, akik egyértelműen bűncselekmény, jelesül gyilkosság áldozatává váltak - megkérdőjelezhetetlenül.

A feketekrónikák élén áll, vagy legalább is a legrémisztőbbek között jegyzett Szergej Kobozjev esete. A katonatisztként kapitányi rangig jutott bunyós, aki az 1988-as szöuli olimpián a szovjet ökölvívócsapat tagjaként bronzérmes lett a 81 kg-ban, 1991-ben lelépett az Egyesült Államokba, ahol ígéretesen alakult profi karrierje.

A hivatásosok között mind a 22 addigi meccsét megnyerte, amikor - ez 1995-ben volt - hirtelen eltűnt. Csak jóval később rekonstruálták, hogy Kobozjevvel - aki egy klub biztonsági őreként összeszólalkozott bűnözőkkel - a helyi orosz maffia emberei végeztek. Gyilkosai a rémtörténet szerint lelőtték, eltörték a nyakát, majd elásták. Maradványait 1999-ben találta meg a rendőrség, és utóbb a tetteseket is elkapták.

Az amerikai Robert Quirogára, aki 1990 és 93 között volt nagylégsúlyú világbajnok, és 1995-ben vonult vissza, 2004 augusztusában a kocsija mellett találtak rá holtan barátjának háza mellett. Egy motoros banda tagja szúrta agyon, akit 2006-ban vettek őrizetbe, majd ítélték 40 év börtönre. Vernon Forrest, a nagyváltósúly többszörös világbajnoka is tragikus véget ért 2009 júliusában, alig 38 évesen.

A Viperának becézett amerikai bunyós megállt egy benzinkútnál, amikor két férfi megpróbálta ellopni a járművét. Forrestnél volt fegyver, mégis ő húzta a rövidebbet: az átmenetileg elriasztott bűnözők titokban visszatértek, és hátulról több lövéssel végeztek a gyanútlan áldozattal. Sovány vigasz, hogy a gyilkosok később rendőrkézre kerültek.

A dominikai származású, ám amúgy Amerikában élő kispehelysúlyú világbajnok, Agapito Sanchez 2005-ben hazalátogatva egy szórakozóhelyen összerúgta a port egy katonatiszttel. A dominikai légierőnél szolgáló férfi kikezdett Sanchez barátnőjével, majd lelőtte a nem tetszésének hangot adó bokszolót, aki két nappal később a kórházban halt meg.

A jamaikai Trevor Berbickre, az 1980-as évek nehézsúlyú világbajnokára, aki a roppant kevesek egyikeként legyőzte a legendás Muhammad Alit is, 2006 októberében egy templom udvarán bukkantak rá. Őt agyonverték, a tettesek egyike Berbick életfogytiglanra ítélt unokaöccse volt, akivel állítólag egy ingatlan tulajdonjogán vesztek össze. Az amerikai Duane Thomast, aki nagyváltósúlyú világbajnok volt 1986-ban, 2000-ben drogüzlettel kapcsolatos nézeteltérés során lőtték agyon Kelet-Detroitban, 39 éves korában.

Drogok szorításában

A közelmúltbeli példák után pillantsunk bele a távolabbi múlt bokszolók sérelmére elkövetett bűneibe. Huszonnyolc esztendőt élhetett meg a szenegáli születésű félnehézsúlyú világbajnok, Battling Siki, aki gyermekkorában került Franciaországba, ott is nőtt fel, majd az 1920-as években telepedett meg az Egyesült Államokban. Alighogy megkapta az amerikai állampolgárságot, 1925 decemberében, lakásához közel balhéba keveredett, és eközben halálos lövések érték.

A New Yorkban született Al Davis 25 évesen, 1945 novemberében távozott az élők sorából. Brownsville-ben egy bárban iszogatott barátaival, amikor négy fegyveres rabló berontott a szórakozóhelyre. Volt mersze szembeszállni a gonosztevőkkel, egyet le is ütött közülük, sőt társait is üldözőbe vette, akik azonban végül több lövéssel végeztek vele. De ha már fegyver, térjünk vissza a „közelmúlthoz”: a szintén amerikai Don Jordan - aki az ötvenes évek végén volt a váltósúly világbajnoka - fegyveres rablás áldozata lett 1997-ben, míg ugyanebben az évben a Puerto Ricó-i José Ruizt, aki a nagylégsúlyú világbajnoki titulust viselte 1989 és 1992 között, egyik ismerőse lőtte agyon. Állítólag azért, mert gyanúja szerint a bokszoló betört hozzá.

Ez utóbbi történet elképesztő „csattanója”: Ruiz az utolsó meccsét valóban meghökkentő módon éppen azzal a Robert Quirogával vívta a vb-övért, akit később szintén meggyilkoltak.

A Puerto Ricó-i Esteban De Jesús, a könnyűsúly világbajnoki trónjának korábbi gazdája, drogosként AIDS-fertőzött injekciós tűvel fecskendezte be magába a halálos kórt. Harminchét éves volt. Honfitársát, az ugyanebben a kategóriában és váltósúlyban világbajnok Edwin Rosariót is a kábítószer ölte meg 1997-ben, 36 esztendősen.

A koránt sem teljes kört éppenséggel bővíthetnénk azokkal, akik „csak” erőszakcselekményért kerültek lakat alá, amúgy pedig ma is köztünk élnek.

Mivel azonban se szeri, se száma az ilyesféle eseteknek, maradjunk a leghíresebb-leghírhedtebb figurák egyikénél, Mike Tysonnál.

Minden idők legfiatalabb nehézsúlyú világbajnoka már 18 évesen elfoglalta a királykategória trónját, hogy aztán súlyos törést szenvedjen életpályája. Az egyik brooklyni fekete nyomornegyedben született, agresszív természettel megvert amerikai nehézfiú a 90-es években nemi erőszakért kapott hatévi börtönt, aminek felét letöltötte. Bár 1994-es szabadulása után folytatta karrierjét, többé nem tudott a korábbi magaslatokba eljutni szorítóbeli produkcióval.

Ilyen (is) a boksz…

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter